Este beállítottam a telefon ébresztő programját hajnali háromra, de alig aludtam valamit az izgalomtól, nem kellett jeleznie, ébren voltam már régen.
Az izgalom oka, egy régi álmom valóra váltása volt: medvefotózás Erdélyben, a Hargitán. Négy órára mindenki kész az indulásra. Mellettem a feleségem, Jutka, a hátsó ülésen felnőtt fiunk Vilmos. Mellette pedig fotó felszerelések garmadája. Kilenc-tíz órás út áll előttünk, a cél Tusnádfürdő, Erdély. Ott él ugyanis egy, a fotós barátaim által ajánlott, kalandos élete ellenére megnyerő modorú, kedves ember, Szin János. Becsületes neve után ma már automatikusan ott a helybéliek által ráragasztott „Medvepásztor” jelzővel, amire méltán büszke.
A kiváló minőségű utakon viszonylag hamar elfogyott az ötszáz kilométer, és a GPS-navigáció kisebb „tréfái” ellenére leállíthattuk a motort a megbeszélt találkozó helyén. Egy Münchenből, előttünk pár perccel érkezett barátságos házaspárral együtt várjuk Jánost, aki hamarosan meg is érkezik. Rövid instrukció után, lehalkított telefonokkal, szorosan egymás nyomában lépkedve az enyhe emelkedőn elindulunk a kb. 350-400méterre levő biztonságos fedezéket és pazar kilátást nyújtó tágas leshelyig. Csendben megpróbálkoztunk elhelyezkedni (több-kevesebb sikerrel, már ami a csendet illeti). Hát akkor nincs más hátra, lássuk a medvét!
Az első meglepetés akkor ért, amikor 10-15 perc várakozás után megjelent egy fiatal hím pontosan abból az irányból, amerről mi érkeztünk. Megállt előttünk olyan húsz méterre, majd önfeledt hempergőzésbe kezdett a tisztáson. Miközben buzgón kattogott a Canon zárja, hamarosan megjelent egy hatalmas nőstény – mondanom sem kell, ugyanabból az irányból. Egy idő után azonban valamin összekaptak, akkor láttam először, milyen iszonyatosan gyors tud lenni az egyébként lomhának tűnő medve.
Közben János finom áfonyapálinkával kínált bennünket és mesélt kalandos életéről, a múltról, a jelenről és terveiről a jövőt illetően. Fáradhatatlanul küzd azért, hogy a Kárpátok ura, az európai barnamedve ne válhasson az emberi előítéletek áldozatává, - ember és medve újra megtanuljon békében élni egymás mellett, ahogy évezredeken át tették. Közben könyvet ír, gyereket nevel, előadásokat tart, és boldog, mert mindene meg van, amiről mindig is álmodott: család, nyugalom, erdő… és a medvék.
Ha csodás élményekre, igazi emberi kapcsolatokra vágysz, ha megteheted, emeld fel a telefont és egyeztess egy időpontot a „Medvepásztorral” – akár most mindjárt!
Több kép a galériában: Katt ide
