A húszas éveim elejétől két évtizeden át sikeres vállalkozó voltam.
Aztán elérkezett 2002.
Álltam az ablak előtt és tartottam a kezemben a leletet, melyen agydaganatot diagnosztizáltak nálam. 34 éves voltam, nagyon élni akartam. Tudtam, hogy agydaganatom van, de nem tudtam, hogy mennyi van hátra az életemből. Alkudoztam a Jóistennel, kértem, hogy gyógyítson meg, odaadom az összes vagyonom az egészségemért, csak még láthassam felnőni a gyerekeimet. Amolyan „modern” hívő voltam akkoriban, olyan, aki csak akkor fordul az Úrhoz, amikor bajban van.
Az üzlet megköttetett.
Megműtöttek, a daganat jóindulatú volt. Néhány évig még szednem kellett gyógyszereket, de ma már egyet sem szedek. Az orvos életviteli javaslatában azt mondta nekem, hogy mászhatok hegyet, de az ne a K2 legyen, és indulhatok maratoni futóversenyen is, de ne akarjam megnyerni. Szóval ma egészséges vagyok, mint a makk.
Megkaptam az Úrtól, amit kértem.
A műtét után pár évvel elvesztettem a vagyonomat. Kérésemnek megfelelően az üzlet megköttetett: az egész vagyonom az egészségemért …
Hogyan lesz valaki medvepásztor?
A medvepásztori munka lehetősége Böjte Csaba ferences szerzetes ötlete nyomán született meg. Csaba testvér – aki alapítványa keretében több ezer nehéz sorsú gyermeket nevel Erdélyben – úgy gondolta, hogy jót tennének ezek a lesek a tusnádfürdői gyermekotthonban lakó gyermekeknek, és a székely embereknek is: hadd lássák, nem muszáj külföldre menni dolgozni, a szülőföldjüknek is vannak természeti értékei, szépségei, amit a világ minden részéről ide látogató turisták ámulattal csodálnak.
A szerzetes Máté Bence világhírű természetfotóssal – aki a világ több országában épített leseket, Magyarországon például madárlest – osztotta meg elképzelését, akinek megtetszett az ötlet, és elfogadta a felkérést.
A betegségből felépülve, a tönkrement vállalkozások és a tekintélyes vagyon elúszása után, évekkel később a világhírű természetfotós – akit korábban ösztöndíjjal támogattam – keresett meg az Erdélyben létrehozandó medvelesek helyszínének kiválasztására, kivitelezésére és működtetésére, melyre igent mondtam.
Kiköltöztem Tusnádfürdőre, és Csaba testvér gyermekotthonában laktam az első évben.
A munka abból állt, hogy meg kellett keresnem a környéken a fotós lesek létesítéséhez a legjobb helyszíneket. Hónapokig csak az erdőt jártam. Miután megtaláltam a helyszíneket, elkezdtük építeni az első lest. Amikor elkészült, két hónapig minden délutánt a lesben töltöttem, hogy megfigyeljem a medvék mozgását. Mikor szinte már minden medvét “név szerint” ismertem, és biztos voltam abban, hogy minden nap megjelennek, megnyitottuk a lest a turisták számára. Évekig boldog medvepásztorként éltem a havasokban. Túrákat vezettem, megmutattam a barátaimat, a medvéket az érdeklődőknek.
Később az Úr úgy rendelte, hogy én lettem a tulajdonosa az egész vállalkozásnak.
Ma már nemcsak medveleseim, hanem szállásaim, extrém szállásaim és terepjáróim is vannak, amivel elviszem a vendégeimet a havasokba kirándulni. Mindenkinek segítek saját vágyai, igényei szerint összeállítani az erdélyi kirándulását, legyen szó bármilyen erdélyi szállás és programról. útvonalról, látnivalókról, étkezésről.
Imádom Erdélyt, imádom a medvéket, imádom, amit csinálok. Úgy érzem, hogy enyém a világ legjobb munkája.
Történetemről és a csodáról, amit nap mint nap megélek a havasokban, több könyvet is írtam.
Szin János – medvepásztor
