Legyen szó zubogó vízesésről, párkányos kilátóról, vagy meredek sziklafalakról, a Vigyázó hegységben mindent megtalálnak a természet szerelmesei.
A Vlegyásza hegység, (régi nevén Kalota havas) vulkáni kőzetből felépülő hegyvonulat, mely mára az erózió koptatásának köszönhetően több lapos és nagy kiterjedésű gerincet foglal magába. Ezek magassága nem haladja meg az 1800 métert.
A Vigyázó hegység vidéke nagy ismertségnek örvend a turisták körében, hiszen viszonylag kis területen változatos felszínformákkal és számos természeti látványossággal lopja be magát a látogatók szívébe. Itt található az Erdélyi szigethegység harmadik legmagasabb csúcsa: a Vigyázó is, amely bástyaként, a környezetéből hirtelen kiemelkedve őrködik a vidék fölött.A vidék legnagyobb vízhozamával rendelkező vízesése a Havasrekettyei, vagy Rekiceli vízesés. Erdélyben, Kolozs megyében, Meregyó községben, Havasrekettye település köszpontjától hat kilométerre kellemes erdei környezetben fekszik, amit legkönnyebben Nagyvárad irányából a Királyhágó szerpentinen át Csúcsa felé, Székelyjó település felől tudunk megközelíteni. A falú központjától jelzőtábla mutatja az utat a vízesés felé. Gépjárművel is könnyedén járható erdei úton haladunk, amit az EKE áldozatos munkájának köszönhetünk. A vízesés előtti utolsó kilométert viszont illik gyalogosan megtenni, s az autókat az arra kijelölt helyen leparkolni. Ezt a pontot Stanciu tisztásnak nevezik és itt a bódésoknál tudunk élelmet és vizet vásárolni a további sétáinkra, hosszabb túráinkra.
A vízesésig kellemes sétával jutunk. Jobb oldalon meredek sziklafalak, bal oldalon sebes folyású patak kísér majd végig. A vízesés vadregényes környezetben már messziről hallható morajjal zúdul alá.„A vízesés méltán vívott ki szép nevet s élvez nagy népszerűséget a turistavilágban; egyike azoknak, melyekben a vízesések szépségére s imponáló hatására nézve legfontosabb mindkét tényező – úgy a víz bősége, mint a zuhatag magassága közreműködik, hogy a benyomást megkapóbbá tegye” -irja Czárán Gyula. Kevésbé ismert tény, hogy 1903-ban a hegység délkeleti oldalának jelentős része Bánffy Miklós erdőbirtokaihoz tartozott, aki szintén szerelmese volt a tájnak. “: „Minden mindig ugyanaz, mindig más és mégis azonos, a szem elkap egy-egy ilyen habrongyot, mely hullás közben átváltozik méretes cafattá, miközben más-más patyolat testvére odafönn megszületik ezernyi társával, kilövell szabadon, hogy ez is úgy hulljon le, enyhén, ahogy a madár száll és újra és újra és mindig és mindig folytonosan, soha meg nem szűnően…”
A vízesés 1000 méter tengerszint feletti magasságban található, 30 méter magas zuhataga pedig két szakaszban hömpölyög a 10 méteres patakmederbe.
A felső szakaszt egy 8 – 10 méter átmérőjű vízgyűjtő vájat határolja, ahonnan sugárban szétterülő, fátyol alakban hullik alá a sebességtől fehérnek ütőn vízáradat. Nevét valószínűleg alakjának köszönheti, bár a legenda szerint egy menyasszony zuhant a mélybe és vesztette életét a sziklafalon. Fátyla fennakadt, s az őt sirató násznép könnyeiből fakadt a vízesés. Aljában olvashatjuk a keletkezés történetét is rövid versbe foglalva, mely szerint Isten egy könnycseppjéből született meg. A vízesés aljába egészen közel lehet menni a zuhataghoz, kiépített lépegetőkön. Egy a patakot átölelő hídon megállva remek fényképeket lehet készíteni szemben állva a vízeséssel. Télen pedig az extrém sportolónak nyújt felejthetetlen élményt a jégfal megmászása közvetlen a vízesés mellett.
Ha több időt szeretnénk a vidéken tölteni, akkor érdemes Havasrekettyén szállást foglalni. Felfedezni való akad bőven a hegységben.
Ha a természetben töltött hosszabb túrán szeretnénk meglátogatni a vízesést, akkor két jelzett turista útvonal áll rendelkezésünkre: a piros pont jelzést követő körút, mely egész évben járható, összesen 12 kilométer hosszú, 500 méter szintkülönbséggel rendelkező közepes nehézségű, illetve a kék pont jelzést követő körút, mely a vigyázóról indul és 1400 méteres szintkülönbségével inkább nehéznek mondható.
Ha családdal, vagy barátokkal szeretnénk egy kellemes délutánt eltölteni, akkor a vizesés mellett, látogassuk meg a közeli látványosságokat is. A vizesés előtt folytatódó uton haladva hamarosan a Czárán Gyula által kilakatott próbakörúton találtuk magunkat. A hegyimentő szolgálat faháza előtt elsétálva az út két irányba ágazik.
Előbb a jobbra forduló, lassan emelkedő ösvényen induljunk el. A jelzés szerint alig egy órai járásra található a Sasbérc nevet viselő hosszan nyújtózkodó kilátó. Czárán a próba körút legszebb kilátópontjaként tartja számon a Sasbércet. Az ösvényen együtt halad a piros és a kék kör turistajelzés. Hamarosan elérünk egy tisztásra, ahol letérünk a jelzett útról, a fák között megtaláljuk a Sasbércre felvezető utat.
Mellettünk magas fenyők, lábunk alatt mohával borított mészkő darabok, míg a hegy oldalában ölelkező kék harangvirágok és illatos rózsaszín turbánliliomok fogadtak minket tavasszal. A csúcsról remek kilátás nyílik a vízesésre és a közelben lévő csúcsokra. A hosszú párkány pedig sok látogatót tud egyszerre vendégül látni.
A hegyimentők faházától egyenesen haladva tovább a jelzőtábla szerint 2,5 órai sétával érkezhetünk meg a Vigyázó hegység egyik leglátványosabb domborzati formájához, a Fehér sziklákhoz, melynek legmagasabb csúcsa az 1557 m-es Visszhangos kövek. A Vigyázó hegységben található Fehér kövek a vidék gyémántjainak számítanak, hiszen rendkívül kifejező kontrasztot emel a hófehér sziklatömbökből kimagasodó fenyőerdők élénk zöld színe, melyek már messziről mutatják bájukat. Ide nem az erőpróbára érkezünk, hogy hódítóként törjünk a magasba. Hanem azért, mert áhítattal adózunk a táj szépsége előtt.
"A Rekiczeli vízeséssel szemben tornyosodik fel e magasra törő sziklaszál, parancsoló tekintettel uralkodva az egész szakadék fölött. Most már, mióta az útban álló fák el vannak takarítva: a menedékháztól is jól látható, s impozáns alakjával a vízesés festői keretének - mondhatni - fő szépsége, igazi dísze, onnan nézve is. Azonban aki teljesen kifejlődött alakjában akarja élvezni, az másszék fel a bal parton a vízesés hídjához aláereszkedő meredek kőfolyáson, fel azon nyeregbe, honnan a felső esésekhez vezet ismét le az út. Ezen nyeregben álljon meg s forduljon vissza: itt szemben áll a Sasbérccel s ennek teljes csonkítatlan nagyságában és valódi szépségében színről-színre gyönyörködhetik. A Szikla hegytetőről nézve egész más alakot vált: itt már pereme egy óriási pártához hasonlít. Innen tekintve imponál igazán ijesztő kopárságával: most látni, hogy nem csak a mélységbe alányúló merőleges sziklafala, hanem a hátát képező meredek lejtő is csaknem egészen csupasz; mert olyannyira sziklás, hogy növényzet rajta nem képes megotthonosodni." (Erdély, 1901., 8-10. szám.)
