A tojás a termékenység és az újjászületés legősibb jelképe, amihez Erdélyben számos néphagyomány társul. A tojás diszitése és megfestése nem csak húsvéti népszokás, de az egész világon ismert és elismert művészeti ág is, amely időtálló értéket, történelmi, mitológiai és szimbolisztikus üzenetet közvetit generációról – generációra.
Mi volt előbb a tojás, vagy a nyúl?
A tojásnak már a kereszténység előtt is misztikus erőt tulajdonítottak, a Kalevala szerint például a Világegyetem récetojástól született. A perzsa kultúrában a tavaszi nap-éj egyenlőség ünnepére díszítettek és ajándékoztak tojást, míg a kínaiak pirosra festett tojással tisztelegtek a Napisten előtt.
A magvetés és tavasz istennőjét, Ostarát gyakran ábrázolták színes virágokkal és tojásokkal, illetve nyúl és bárány társaságában. Egy ősi legenda szerint a germán istennőnek volt egy kedvenc császármadara, amelyik színes tojásokat tojt. Egyik alkalommal, hogy Ostara a gyermekeket szórakoztassa a madarát nyúllá változtatta.
Azóta tojnak a nyulak színes tojásokat.
A császármadár német neve Haselhuhn, míg a nyúlé Hase, ebből a félrehallásból származik elméletileg a tojástojó nyúl képe. Míg az istennő Ostara nevéből a húsvéti ünnep angol, illetve német elnevezése is. (Easter – Ostern)
A tojás diszitése és ajándékozása
Kezdetben a nagybőjt idején összegyűjtött tojásokat egyszinű pirosra festették, Krisztus vérét szimbolizálva és elajándékozták őket. A görögök a nagypéntek reggelén tojt első tojást varázs-erejűnek gondolták. Egy német hiedelem szerint pedig a húsvét reggeli tojásban meg lehet látni az ártatlan bárányt.
A 12.-ik századtól étel – ital, sőt tojás-szentelést is tartanak. A felszentelt tojást, a karácsonyi almához hasonlóan szeletekre vágják, s úgy tartják, hogy a közös elfogyasztása, majd újra összehozza a szétszéledt család tagjait.
Erdély egyes vidékeken húsvét vasárnapján a legények virágokkal és szallagokkal tarkitott örökzöld ágakkal diszitik fel a lányok tornácait, kapujait, hogy ezzel jó egészséget kivánjanak a háznépének és üzenetet küldjenek a lányoknak, miszerint számithatnak a hétfői locsolkodásra. A leányok pedig saját kézzel festett és megirt / vagy diszitett himes tojással várják a legényeket.
Tojásfestés természetesen – motívumok az életből
A tojásfestés Erdélyben egy igazi családi program, ahol a gyermekek játékosan tanulják meg a felnőttektől ezt a kézügyességet és kreativitást igénylő ünnepi ajándék készitést. Bár a legtöbbet használt, hagyományos szín ma is a piros, lassan népszerűvé válnak a színes tojások is. Általában természetes anyagok felhasználásával, a konyhakertben talált zöldségek, gyümölcsök segítségével színezik őket, mint: hagymahéj, cékla, vöröskáposzta, áfonya, de egyre elterjedtebb a kurkuma, spenót és a kávé használata is.
A tojás további díszítésére használt mintázatokat is az élet ihlette. A hétköznapi munkaeszközök, geometriai alakzatok, természeti formák mellett helyt kaptak a kultikus jelek, a hitvilág alakjai, a pásztorkodás kellékei, a lovas élet jelképei és vallási szimbólumok is.
Az idő folyamán számtalan technika kialakult ki a tojások héjának díszítésére. Készültek karcolt, berzselt, viaszolt, csipkézett, batikolt, mart, metszett, patkolt és faragott tojások, attól függően, hogy milyen tájegységen készítették őket.
A tojásfestés - művészet és önkifejezés is
A húsvéti tojásfestéshez bármilyen tojás megfelel, hiszen a legtöbbje hamar felhasználásra kerül. Ám a cifra díszítésekhez inkább a nagyobb és erősebb héjút használják. A dísztárgynak szánt, aprólékosan megmunkált, művészi színes tojásokat pedig a tartósság érdekében ma már kifúják.
Erdélyben három közkedvelt technikát is használnak a tojások egyénivé tételére:
1. az irott tojás – vagyis a mintákat viasszal rajzolják a tojásra egy íróka segítségével, utána mártják szinezékbe.
2. a batikolt tojás – ebben a techbikában a tojáshéját viasszal megrajzolták, majd piros színben áztatták, amig az szépen be nem fogja. Ezt követően viasszal lefedik a kiválasztott piros felületeket, majd belemártják fekete színbe, s abban áztatják. Végül láng felett olvasztják le a tojásról a viaszt, igy rajzolódott ki a fehér, piros és fekete mintázat.
3. berzselt tojás – vagyis a tojásra tavaszi csipkézet leveleket szorítanak. Igy teszik a színezékbe, majd ledörzsölve a levelet a tojáson rajta marad a levél-lenyomata.
A hímes tojás elkészítésére szánt idő és aprólékos munka közvetít egy személyes üzenetet az ajándékozott számára. A lányok a tojásokon keresztül köszönik meg a locsolkodást, vagy ezen keresztül mondják el, hogy kölcsönös-e a legény iránti vonzalom.
Ezek az egyszerűnek mondott technikák adták meg az alapját a ma már inkább kézműves vásárokon és múzeumokban fellelhető „tojásdad ékszereknek” is.
Záró gondolat
Tojást festeni nem csak készülődés a legnagyobb keresztény ünnepünkre, nem csak megemlékezés Jézus értünk kionlott vérére, de ebben elevenedik meg a történelmünk, néphagyományaink, a természet iránti szeretetünk is.
A tojásfestésnek az egész világon sajátos kultúrája van. A különbségek országok és nemzetek stílusai és motívumai között egybeolvadva alkotják azt a világörökséget, amit a mai csoki-, fa- és polisztérin tojások világában is tovább kell adjunk a jövő generációnak.
