A Máramarosi havasok lábánál, magas gerincvonulatoktól ölelt völgyben igazi élménytúrára csalogatja a látogatókat egy kis-vonat. A kárpátok vadregényes hangulatát örizve, mesevilágba röpiti az utasait a "kávédaráló”.
A téli hónapok mindig valami misztikus energiával szólítják meg az utazókat. Mikor nem csak a természet, de az emberi szívek is ünneplőbe öltöznek, megnyílik az a mindennapi rohanásban elfeledett kiskapu, amin át saját gyermekkorunkba tudunk tekinteni. Ott, hol gondtalanul suhant a szán és barátok hangos kacagásával siklott a korcsolya. A szobák melegében pedig felhangoztak azok a régi mesék, melyek hinni tanítottak a téli csodába. Ábrándos esték csöndes nyugalmában oly sokan vártuk, s várjuk talán ma is a Polar Expressz fémóriását, hogy elrepítsen életünk legnagyobb kalandjára.
Igaz, nem az Északi-sarkkörre, nem is egy játékokat készítő manócsapat műhelyébe, de garantáltan mesébe illő vidékre kalauzol mindenkit a Vasér folyó völgyében közlekedő erdei kisvasút.
„Téged dalollak,
A tomboló viharban, a hóban, a hanyatló téli nap alkonyatán,
Teljes fegyverzetedet, mértékes kattogásod és forradalmas dübörgésed,
Fekete, hengeres tested, aranyos bronzod és ezüst acélod,
Súlyos haránt-rudaid, párhuzamos-egyforma kerekeid, forgó, oldalt csikorgó kerekeid,
Ütemesen neki dagadó dohogásod és hortyogásod, távolba vesző zakatolásod,
Előre meredő nagy lámpásodat, hosszú, halványan libegő füstbokrétádat,
melyet gyengéd bíbor színez,
A kéményből kipöfékelő sűrű-sötét füstfellegeidet,
Remekbe kovácsolt testedet, rugóid és szelepeid, kerekeid remegő ragyogását,
Engedelmesen utánad kocogó vidám kocsijaidat,
Melyek csendbe-viharba, lassan vagy gyorsan mindig követnek."
- Walt Whitman
A Keleti Kárpátok egyik káprázatos völgye az ukrán határtól Felsővisóig terjed a Vasér folyó mentén. Magyarországról két útvonalon is megközelíthető Csenger -Szatmárnémeti, vagy Nyírbátor – Nagykároly irányból átlépve a határt. Szatmárnémetitől 170, míg Nagykároly felől 202 kilométer távolságra található a felsóvisói állomás. Bár az ország területén több helyen is lehetőség van sétavonatozásra, a Vasér völgyi útvonal nem csak történelmi, de földrajzi szempontból is különleges.
A fennmaradt, máig is fakitermelésre és szállításra használt 43 kilométer hosszú vasútvonal egyedülálló a sínek mindössze 670 miniméter nyomtáv vonalával.
Az állomás épületét 1930- ban építették, s akkor is, ma is a vonatok kiindulásának irányítására szolgál. Az állomás területén nem csak étkezni, vásárolni lehet, de egyfajta mozdony – múzeumként is működik, mivel a látogatók itt megcsodálhatják a vasúti járművek széles választékát, hazai és külföldi cégek munkáit egyaránt.
A régi, síneken közlekedő járművek mellett, kézi és automatizált mozdonyok, igazi kuriózumok is találhatóak.
A „mocăniţa “, azaz kávédaráló néven közismert gőzmozdonyt 1933 - 1935 között építették és elsősorban fakitermelésre használták. Aztán 2004-ben egy svájci befektető turisztikai lehetőséget látott a vidékben, s a vonatozásban, s ezzel megteremtette ezt a mára már turistaparadicsommá vált mesevilágot.
A teljes útvonalból 25 kilométeren közlekedik a kis- vonat és a végállomásig kereken 500 méter szintkülönbséget tesz meg.
Az úton két kisebb megálló is van a Paltin végállomás előtt. A nagy érdeklődésre való tekintettel, előfordul, hogy 8 – 10 személykocsit húz maga után egy - egy mozdony. Állandó változásban van, hogy minél jobban kiszolgálja az évente több tízezer látogató igényeit. Meleg időben választható nyitott vagy teraszos személykocsi. Télen zárt kocsikban, fával az utasok által fűthető kabinok vannak. De egy igazi utazóvendéglő is az érdeklődök rendelkezésre áll, ha időben jelezzük igényünket a különleges szerelvényre.
Az első megállónál lehetőségünk van kicsit kinyújtóztatni lábainkat. A másoknál fedett, vagy éppen a szabadban felállított asztalok mellett lehet falatozni, vagy elkortyolgatni egy forró teát. A végállomáson pedig frissen elkészített ételek várják a turistákat, hogy a folyóparton kialakított részen megpihenhessenek. Itt tekinthető meg egy a két világháború közötti időre emlékeztető múzeum is. Minden évszakban, s minden időben más – más arcát mutatja a táj, ezért érdemes többször is séta vonatozni évente.
Az állomásról hosszú vonatfüttyel indulva, lassan magunk mögött hagyjuk a mozdonyokat, majd a lakott települést, mígnem a ködbe tűnik el a kimagasló templom tornya is. Körülölelnek a hegyek, s a folyó medre mellett kellemes tempóban haladva, a dús fenyvesek rejtélyes vidékére csábítanak. Visszaadja a vonatozás teljes élményét, ahogyan lassan zakatol a völgyben a szerelvény. Füttye messzire elhallatszik, kéményéből felszálló hömpölygő füstjének csodájára járnak a gyermekek. Megihletett már ez az utazás sok fényképészt és festőt is.
Itt – ott felbukkan egy hidacska, egy erdei ösvény, a fák rejtekéből előtűnik egy magányos házikó, dolgozó emberek, fakitermelésre használatos eszközök. A vonat mellett tavasztól -őszig legelésző juhnyáj és tehéncsorda látható, télen az érintetlen hótakaró ragyogó fehérsége. Az olvadás után szétterülő folyó, ami a téli hóban alig fél méteresnek tűnik. Mindenhol integető emberek, akik vidám arccal fogadják a turistákat. Olyan autentikus és meghitt hangulat keríti hatalmába az utazót, ami életre szóló élmény marad. Így nem csoda, hogy a Vasér völgyét a múlt és jövő olvasztótégelyének is nevezik.
