Nicolae Ceaușescu (1918-1989)
Szülei egy részeges pásztor és egy egyszerű parasztlány voltak. Apja gyakran verte a feleségét és a gyerekeit. 11 éves korában befejezte iskolai tanulmányait és cipészinasnak állt. Fiataléveiben többször bebörtönözték, elsőként 15 évesen utcai verekedésért. Egyszer megette beteg cellatársa élelmiszeradagját, ami miatt a többi rab úgy megverte, hogy élete végéig dadogott. A börtönben szexuális kapcsolatot létesített néhány kommunista vezetővel. Kiszabadulása után belépet az akkor illegálisnak számító Román Kommunista Pártba. Később a Kommunista Ifjúsági Szövetség elnöke lett. Többször kijelentette, hogy ő lesz „Románia Sztálinja”. Először mezőgazdasági, később honvédelmi miniszterhelyettes lett. A központi bizottság titkára, majd a párt második embere lett. 1965-től a kommunista párt titkára, ezt követően főtitkára lett, feleségéből pedig alelnököt csinált. A fővárosban dombot és arra márványpalotát építtetett, amiben a WC is aranyból volt. Elé pedig a párizsi Champs-Élysées-nél néhány méterrel szélesebb sugárutat. Feleségének, aki az ország tudományos életét irányította, a kémiai tudományok doktora és több nyugati egyetem díszdoktora volt, hasonlóan fényűző Tudományos Akadémiát és Nemzeti Könyvtárat épített. Elena az általános iskolában nagyon rossz tanuló volt. Egyik évben minden tantárgyból megbukott, másik évben pedig teljesen kimaradt az iskolából. A negyedik osztály után befejezte tanulmányait, textilgyárba ment segédmunkásnak. Csekély jövedelmét prostitúcióból egészítette ki. Ceaușescu Románia teljhatalmú diktátora, magát a „Kárpátok Géniuszának” neveztette. Hivatalos fotókon jogarral a kezében, mint egy uralkodót ábrázolták. Én magam kétszer láttam, Aradon és Temesváron. Érkezése előtt az egész város lakosságát kiterelték az utcákra, az útvonal mellé, ahol el fog haladni. Minden sarkon géppisztolyos rendőrökkel tele buszok álltak. A világ legjobban működő besúgó hálózatát működtette, saját korlátlan hatalma védelmében. A nép között hemzsegtek a kézifegyverekkel felszerelt spiclik. Mikor végre megérkezett, a tömeg „boldogan” éljenzett és integetett.
Egyetlen szenvedélye a vadászat volt.
Méregdrága vadászfegyverei közül csak egy példa, egy 1933-ban gyártott a Holland & Holland márkájú, amely II. Károly román királyé volt, akitől elkobozták.
Számtalan luxus vadászlese volt Erdélyszerte. Némelyikben soha nem járt. Mikor meglátogatta valamelyiket, még az oda vezető utakat is felújították. Ha nem jól sikerült egy vadászat, ha legalább egy kapitális medvét nem sikerült elejtenie, az egész megyei erdészeti vezetőséget kirúgták az állásából. Éppen ezért nem is merték meghívni. Ha viszont nem hívták meg, akkor azért lettek kirúgva, mondván, ti nem akartok lövetni medvét a vezérrel.
Az 1989 decemberi, romániai forradalomban a hatalma megdőlt. Rögtönítélő bíróság halálra ítélte, és feleségével együtt kivégezték.
Egy gyönyörű vadvirágos erdei tisztáson, mindössze kétezer méterre a Szent Anna-tótól az erdő szívében áll egy mai napig is minden igényt kielégítő Ceaușescunak épített vadászles. A lokáció zseniális. Nem véletlen, hogy a tó körül mi is ezt a helyszínt találtuk a legmegfelelőbbnek egy medvemegfigyelő helyszínének. Csakhogy ma nem lövik itt halomra a medvéket, hanem fotózza a természetszerető medvéket kedvelő közönség. Micsoda változás!
Közel ötven éve épült, mára fénye kissé megkopott, de a fényűzés még így is tetten érhető.
A medvebiztos ajtót anyagának méretezése a géniusz nagyságához igazodott.
Két húsz-wattos izzó miatt, olyan kábelen vezették ide az áramot, ami ma is alkalmas lenne egy modern lakótelep áramellátására.
A fűtésről cserépkályha gondoskodott. Közepesen megrakva akár szaunának használható egy ekkora helyiség.
Az ajtó mellett a biztonságiaknak nem sok jutott a melegből. Mert ugye a medvét télen vadászták, ugyanis akkor a legszebb a bundája.
Merényleteket megelőzendő, gyurma nyomdát is használtak a záráshoz. Így csak az átvilágított megbízható emberek léphettek be.
A legkülönlegesebb extra az objektumban, a kor legmodernebb medvemérlege, a fejlett román szocialista ipar vívmánya 1983-ból. A medvéket addig etették, míg elérték a kapitális méretet. Ezt, hogy minden megyei vezető megmaradjon az állásában, mérleggel ellenőrizték. Oda etették a mázsára és nap mint nap mérték.
A vadőrnek naplót kellett vezetnie, feljegyezték melyik medve mikor érkezett és hány kiló. Név szerint ismerték őket. Ha úgy gondolták elég nagy, hívták a Medvék Mészárosát, de csak akkor, ha legalább két kapitális egyed járt teljesen megbízhatóan, szinte egy időben. Semmit nem bíztak a véletlenre.
Talán ötvenméternyire volt a mázsa a lestől, ahonnan puskavégre kapta a gyanútlanul falatozó macikat.
Szinte hallom a megyei erdészeti igazgatót, ahogy a világ legnagyobb medvevadásza fülébe súgja:
CEAUȘESCU ELVTÁRS! NÉGY MÁZSA HÚSZ. MARADHAT?
